A jó könyvborító pszichológiája
Kevin Tumlinson | 2016. szeptember 14. | Szerzői útmutató & gondolkodásmód
A könyvborító az első olyan marketingeszköz, amellyel az olvasó találkozik. Egyfajta rövidítés: azt üzeni az olvasónak, hogy tetszeni fog neki a könyv, hogy a kedvelt műfajába tartozik, és hogy a szerző olyan valaki, akire rábízhatja az értékes (és gyakran korlátozott) olvasási idejét.
Ez rengeteg információ egyetlen képben – és mégis hatékonynak kell lennie. Mi tehát a jó borító mögötti pszichológia?
És hogy miért beszélünk „választásról”? Mert a borító mindig döntés kérdése – függetlenül attól, hogy magad készíted vagy profira bízod (erre később visszatérünk).
Kevés dolog ad el olyan hatékonyan egy könyvet, mint a borítója. Bárhogy is készül, a megjelenés előtt több döntést is meg kell hoznod. Érdemes tehát felkészülni: tudni, mit kell keresni egy jó borítóban, és mit kell elkerülni.
Nézzük meg a jó borító elemeit, filozófiáját és pszichológiáját.
A kép mindent visz
Két fontos képi filozófia létezik, és egyikük sem lesz meglepetés.
Válassz figyelemfelkeltő képet
Az emberek lusták. Folyamatosan keressük a döntéshozatalt megkönnyítő rövidítéseket – így azt is, hogy mit olvassunk legközelebb.
Sokszor olyan tényezők alapján választunk, mint a kedvenc szerzőink, a barátaink által olvasott könyvek, vagy egy sorozat következő része. De mi van akkor, amikor valami újat keresünk? Hogyan találunk rá egy olyan könyvre, amelynek a szerzőjét még sosem hallottuk, és a barátaink sem ismerik?
Ezért szeretünk könyvesboltokban nézelődni, vagy online a bestseller listákat böngészni. A hangulatunkhoz és az aktuális olvasási vágyunkhoz illő „kinézetet” keressük.
És ebben jók vagyunk. Egyetlen pillantással végigpásztázunk egy polcot vagy egy digitális oldalt, és azonnal kiszúrjuk azt az egy-két borítót, amely izgalmat kelt bennünk. A borító tónusa, a dráma, a művészi stílus – valami miatt rákattintunk vagy kézbe vesszük.
A borító első feladata tehát az, hogy rezonáljon a megfelelő olvasóval. Izgalmat kell keltenie. Saját történetet kell mesélnie, és ígéretet kell tennie arra, miről szól a könyv.
Fikciónál az olvasó ízelítőt akar a történetből – még a könyv kinyitása előtt.
Ez nem azt jelenti, hogy a borítónak egy könyvbeli jelenetet kell ábrázolnia. A borítóképnek önmagában is működnie kell, mint egy „előzmény”, amely kíváncsivá teszi az olvasót.
Non-fictionnél az érzelmi és intellektuális kapcsolódás a cél. Itt megengedettek a vizuális metaforák és szójátékok is. A képnek a témához kell kapcsolódnia, de a szimbolikát nyugodtan lehet erősíteni.
A lényeg: legyen letisztult. A legsikeresebb non-fiction borítók egyszerűek, a figyelmet a címre és az alcímre irányítják. A non-fiction célja problémát megoldani – a borítónak ezt kell hangsúlyoznia.
Profi vagy semmi
A második alapelv: professzionalizmus.
A borítónak azt kell sugallnia, hogy:
- A szerző komoly, nem hobbiszinten dolgozik.
- Tiszteli az olvasót, és a legjobbat akarja adni.
Biztos hallottad már: „Bízd profira a borítót. Ne használj olcsó képeket, olcsó tipót, olcsó elrendezést.”
A mögöttes pszichológia: a borító önálló történet. Az olvasó ezt használja döntéshozatalra.
Ha új olvasókat akarsz, ezt a pszichológiát kell szolgálnod. Olyan képet válassz, amely önállóan is történetet mesél – kapcsolódik a könyvhöz, de nem próbálja „elmesélni” azt egyetlen panelben.
Legyen műfajhoz illő (ismerd az olvasódat)
Egy sci-fi rajongó nem fog megvenni egy űroperát olyan borítóval, amely úgy néz ki, mint egy romantikus regény – még akkor sem, ha a háttérben űrhajók repkednek.
Vagy… néha igen. Az emberek furcsák.
De általában nem.
A probléma a finomabb hibákkal van: amikor a borító majdnem műfajhelyes, de egy apró részlet teljesen félreviszi.
Például: két űrhajó csatázik, lézerek mindenhol – de a cím Comic Sans vagy Papyrus betűtípussal van írva. Ezek a fontok lehetnek „menők”, de nem azt üzenik, hogy „minőségi sci-fi”.
Az emberek a megszokotthoz vonzódnak. Olyan könyvet keresnek, amely illik a polcukon lévőkhöz.
A borító elrendezése és a szem mozgása
A szemünk mozgásra van tervezve. Őseinknek észre kellett venniük a mozgó kígyót, a futó nyulat – ez az ösztön ma is működik.
A borító statikus. A mozgást elrendezéssel kell létrehozni.
A jó layout arra készteti a szemet, hogy bejárja a borítót – kiegyensúlyozott, tudatos módon.
A „Z” alakú szemvezetés
A klasszikus módszer: a szem balról jobbra halad felül, majd átlósan le, majd ismét balról jobbra alul.
A tipikus elrendezés:
- fent: cím vagy szerző
- középen: akciódús kép, jobb oldalra súlyozva
- alul: ami fent nem volt (cím vagy szerző)
Ez mozgást, dinamikát teremt – és az akció eladja a könyvet.
Nagy cím, könnyű olvasni
A címnek figyelemfelkeltőnek kell lennie, és segítenie kell a szemvezetést. A cím balról jobbra olvasódik, ezért általában a „Z” felső vagy alsó vízszintes szakaszára kerül.
A tipográfia hangulatot teremt
A cím nem csak szöveg – grafikai elem is.
- A textúra vagy színátmenet súlyt adhat neki.
- A sötétből világosba vagy világosból sötétbe tartó cím hangulatot mesél.
- A döntött cím dinamizmust ad – de nem minden műfajban működik.
„A neved a címmel versenyez a figyelemért”
Sokan azt mondják, a szerző neve legyen kicsi és visszafogott.
A szerző szerint ez tévedés.
Az olvasók gyakran szerző alapján választanak. Ha valaki követ téged, ne morzsákat hagyj – tegyél ki óriásplakátot.
A nagy nevek (Dan Brown, Stephen King, James Patterson) soha nem rejtik el a nevüket.
A túl kicsi név azt üzeni: „Ez az író nem fontos.”
Egyetlen szabály: a cím és a név ne legyen azonos méretű. A borítónak aszimmetriára van szüksége, hogy mozgást sugalljon.
A borító legyen thumbnailben is működőképes
A digitális korban az olvasó először bélyegméretben látja a borítót – egy zsúfolt rácsban.
Ezért kulcskérdés:
- Olvasható a cím?
- Látszik a szerző neve?
- Érzékelhető az akció?
- Illik a műfaj többi borítójához?
Lehet, hogy kompromisszumokat kell kötni – de minél több elemet sikerül megtartani, annál jobb.
Ne próbáld otthon
És most visszatérünk a korábbi ígéretre:
Ha nem vagy profi tervező, bízd szakemberre a borítót.
„De akkor minek ez az egész útmutató?” – kérdezhetnéd.
Azért, hogy tudd, mi működik – nem azért, hogy neked kelljen megcsinálnod.
Nem kell UX-et, színelméletet vagy vizuális pszichológiát tanulnod. Elég, ha felismered a jó és rossz borítót, és tudsz értelmes visszajelzést adni a tervezőnek.
Tanulmányozd a borítókat. Hasonlítsd össze őket. Így gyorsan felismered, mi működik.
Ha mégis magad akarod készíteni, tanulj művészetet – különösen művészetelméletet.
De a legjobb, amit tehetsz magadért és az olvasóidért: hagyd, hogy a profik végezzék a munkát.
A borítód és az eladásaid meghálálják. És több időd marad írni – ami mindenkinek jó.
