🎶Stonewell Productions bemutatja: a Szinesztézia újramegjelenése

A hangok színei – a Stonecrops „Szinesztézia” lemezének újramegjelenése

Megjelenés: 2026. május 1. · Stonewell Productions

A Stonewell Productions büszkén jelenti be, hogy a marosvásárhelyi Stonecrops zenekar második stúdióalbuma, a Szinesztézia, 2026. május 1-jén globális digitális streamingre újra megjelenik a StArt kiadó gondozásában. A zenekar első nagylemeze, a Várj 2018-ban jelent meg.

Ez a lemez nem csupán egy második album, hanem egy erős szándéknyilatkozat. Egy olyan hangzásvilág megteremtése, amely a klasszikus rock, a pszichedelia és a modern érzékenység határán táncol, miközben egy rendhagyó jelenség, a szinesztézia – azaz az érzetek keveredése – köré épül.

🎸 Egy zenekar, ami nem olvad be

A Stonecrops 2016-ban indult Oli Steel (ének) és Buzán Emil (gitár) duójaként, majd a ritmusszekció bővülésével teljes értékű négytagú zenekarrá nőtte ki magát. Zenei hitvallásuk egyszerű: nem ragadnak le egyetlen stílusban sem. Azt vallják: „nem megragadni egyetlen stílusban”, hanem szabadon keverni a hatásokat.

A Szinesztézia album dalai ezt a szabadságot hivatottak megjeleníteni. A címadó jelenség, a szinesztézia egy olyan mentális állapot, amelyben az egyik érzékszerv által keltett inger automatikusan egy másik érzetet is aktivál. A zenekar ezt az élményt ülteti át a hangokba: a dalok egyszerre szólnak a fülnek és a képzeletnek, pillanatok alatt varázsolva színeket, ízeket, érzeteket a hallgató elé.

„A dalok egyszerre szólnak a fülnek és a képzeletnek, pillanatok alatt varázsolva színeket, ízeket, érzeteket a hallgató elé.”

🎬 Hivatalos album teaser (vertical short)

🎧 A kilenc dal – a teljes spektrum

Az album 9 számot tartalmaz. A tracklista:

1. Nyomod a Gázt
2. Nélküle Meghalok
3. Ajtó
4. Jegy Egy Másik Világba
5. Te És Én
6. Selyemruha
7. Éber Város
8. Megátkozott Ember
9. Ki A Fényre

A lemez a pandémia első hónapjaiban született, amikor a zenekar a négy fal közé zárva is töretlenül alkotott. Az online lemezbemutató koncert máig az egyik legemlékezetesebb pillanata a Stonecrops pályafutásának.

🎶 Stonewell Productions: ÚJRAKEVERTÜK 2026

A Stonewell Productions azzal a szándékkal vette szárnyai alá a zenekart, hogy a hazai blues-rock és pszichedelikus rock egyik legerőteljesebb hangját a világ elé tárja. Az újrakevert Szinesztézia digitális kiadása a zenekar iránti elkötelezettség első állomása, amelyet további megjelenések követnek majd.

A lemez 2026. május 1-jétől minden jelentős streaming platformon – Spotify, Apple Music, Amazon Music, Deezer és további szolgáltatók – elérhetővé válik. A megjelenés apropóján a Stonewell Productions és a Stonecrops egy hangulatos videóval is készült, amely a lemez szellemiségét hivatott megidézni:

🎵 Válaszd ki a streaming platformodat

💬 A zenekar saját szavaival

A Stonewell Productions honlapján megjelent exkluzív interjúban Oli Steel, a zenekar frontembere így fogalmaz:

„Számomra a zene mindig is arról szólt, hogy ne olvadjak be, hanem robbanjak. Már gyerekkoromban sem akartam olyan lenni, mint a többiek, a ruháimat átvarrtam, díszítettem, szétvágtam, festettem… minden apró részlettel azt üzentem: én nem követek senkit, én teremtem a saját világom. A rock és a blues pont ezt adja: minden egyes hang a belső világom része.”

📅 Ne maradj le róla!

Jelöld be a naptáradban: 2026. május 1. Ekkor indul útjára újra a Szinesztézia, most már a világ minden pontján, egyetlen kattintásra.

A Stonecrops zenekar közösségi oldalait és a Stonewell Productions weboldalát érdemes figyelemmel kísérned, mert a tervek szerint a digitális megjelenést követően további izgalmas bejelentések is várhatók.

A rock’n’roll nem halt el – maximum új érzékszerveket növesztett. Halljad a színeket, érezd a hangokat. A Stonecrops-szal bárki lehet szinesztéta.

---

A Stonewell Productions sajtószolgálati emailje:
sajto@stonewellempire.com

The Colours of Sound – Stonecrops’ “Szinesztézia” Album Reimagined

Release: May 1, 2026 · Stonewell Productions

Stonewell Productions is proud to announce that the second studio album of the Târgu Mureș-based band Stonecrops, Szinesztézia, will be re‑released on May 1, 2026 for global digital streaming under the StArt label. The band’s debut album Várj was released in 2018.

This album is not just a sophomore effort, but a powerful statement. The creation of a soundscape that dances between classic rock, psychedelia and modern sensibility, built around an extraordinary phenomenon: synesthesia – the blending of the senses.

🎸 A band that refuses to blend in

Stonecrops started in 2016 as a duo of Oli Steel (vocals) and Emil Buzán (guitar), then grew into a full four‑piece band. Their musical creed is simple: never stick to a single style. “Don’t get trapped in one genre” – they mix influences freely.

The songs of Szinesztézia are meant to embody that freedom. Synesthesia, the title concept, is a mental state where one sensory input automatically triggers another. The band translates this into sound: the songs speak to the ear and the imagination at once, conjuring colours, tastes and feelings in a heartbeat.

“The songs speak to the ear and the imagination at once, conjuring colours, tastes and feelings in a heartbeat.”

🎬 Official album teaser (vertical short)

🎧 The nine songs – the full spectrum

The album contains 9 tracks. Tracklist:

1. Nyomod a Gázt (Push the Gas)
2. Nélküle Meghalok (I Die Without You)
3. Ajtó (Door)
4. Jegy Egy Másik Világba (Ticket to Another World)
5. Te És Én (You and I)
6. Selyemruha (Silk Dress)
7. Éber Város (Awake City)
8. Megátkozott Ember (Cursed Man)
9. Ki A Fényre (Out to the Light)

The record was born during the first months of the pandemic, when the band kept creating relentlessly while locked up at home. The online album release concert remains one of Stonecrops’ most memorable moments.

🎶 Stonewell Productions: RE‑IMAGINED 2026

Stonewell Productions took the band under its wings to present one of the most powerful voices of Hungarian blues‑rock and psychedelic rock to the world. This digital reissue of Szinesztézia is the first step of a long‑term commitment, with more releases to follow.

From May 1, 2026 the album will be available on all major streaming platforms – Spotify, Apple Music, Amazon Music, Deezer and many more. On the occasion of the re‑release, Stonewell Productions and Stonecrops have also prepared a special video that captures the essence of the album:

🎵 Choose your streaming platform

💬 In the band’s own words

In an exclusive interview published on Stonewell Productions’ website, frontman Oli Steel says:

“For me, music has always been about not blending in, but exploding. Even as a child I didn’t want to be like the others – I altered my clothes, decorated them, cut them, painted them… with every tiny detail I sent the message: I don’t follow anyone, I create my own world. Rock and blues give exactly that: every single note is a piece of my inner world.”

📅 Don’t miss it!

Mark your calendar: May 1, 2026. That’s when Szinesztézia sets out on its journey again, available worldwide with just one click.

Follow Stonecrops’ social channels and the Stonewell Productions website – after the digital release, more exciting announcements are planned.

Rock’n’roll never died – it just grew new senses. Hear the colours, feel the sounds. With Stonecrops, anyone can be a synesthete.

---

Stonewell Productions press email:
sajto@stonewellempire.com

Culorile sunetului – reimaginarea albumului „Szinesztézia” al trupei Stonecrops

Lansare: 1 mai 2026 · Stonewell Productions

Stonewell Productions anunță cu mândrie că cel de-al doilea album de studio al trupei Stonecrops din Târgu Mureș, Szinesztézia, va fi republicat pe 1 mai 2026 pe toate platformele globale de streaming, sub egida casei de discuri StArt. Albumul lor de debut, Várj, a fost lansat în 2018.

Acest album nu este doar o a doua încercare, ci o declarație puternică. Crearea unei lumi sonore care dansează între rock-ul clasic, psihedelie și sensibilitatea modernă, în jurul unui fenomen aparte: sinestezia – amestecul simțurilor.

🎸 O trupă care nu se topește în mulțime

Stonecrops a pornit în 2016 ca un duo format din Oli Steel (voce) și Emil Buzán (chitară), apoi s-a extins la un cvartet complet. Credo-ul lor muzical este simplu: nu rămâne blocați într-un singur stil. „Să nu te agăți de un singur gen” – ci să amesteci influențele liber.

Cântecele de pe Szinesztézia sunt menite să exprime această libertate. Sinestezia, conceptul-titlu, este o stare mentală în care un stimul senzorial activează automat un alt simț. Trupa transpune această experiență în sunet: piesele vorbesc simultan urechii și imaginației, creând culori, arome și senzații în câteva clipe.

„Piesele vorbesc simultan urechii și imaginației, creând culori, arome și senzații în câteva clipe.”

🎬 Teaser oficial al albumului (vertical short)

🎧 Cele nouă cântece – spectrul complet

Albumul conține 9 piese. Lista melodiilor:

1. Nyomod a Gázt (Accelerează)
2. Nélküle Meghalok (Mor fără tine)
3. Ajtó (Ușă)
4. Jegy Egy Másik Világba (Bilet către o altă lume)
5. Te És Én (Tu și eu)
6. Selyemruha (Rochie de mătase)
7. Éber Város (Oraș treaz)
8. Megátkozott Ember (Om blestemat)
9. Ki A Fényre (Ieșirea la lumină)

Discul s-a născut în primele luni ale pandemiei, când trupa a creat neîncetat închiși între patru pereți. Concertul online de lansare a albumului rămâne unul dintre cele mai memorabile momente ale carierei Stonecrops.

🎶 Stonewell Productions: RE‑IMAGINAT 2026

Stonewell Productions a luat trupa sub aripa sa pentru a prezenta lumii una dintre cele mai puternice voci ale blues-rock-ului și rock-ului psihedelic maghiar. Această reediție digitală a lui Szinesztézia este primul pas al unui angajament pe termen lung, urmând alte lansări.

Începând cu 1 mai 2026, albumul va fi disponibil pe toate marile platforme de streaming – Spotify, Apple Music, Amazon Music, Deezer și multe altele. Cu ocazia relansării, Stonewell Productions și Stonecrops au pregătit și un videoclip special care surprinde esența albumului:

🎵 Alege platforma de streaming

💬 Cuvintele trupei

Într-un interviu exclusiv publicat pe site-ul Stonewell Productions, solistul Oli Steel spune:

„Pentru mine, muzica dintotdeauna a însemnat să nu mă topesc, ci să explodez. Încă din copilărie nu am vrut să fiu ca ceilalți – mi-am modificat hainele, le-am decorat, tăiat, pictat… cu fiecare detaliu am trimis mesajul: nu urmez pe nimeni, îmi creez propria lume. Rock-ul și blues-ul oferă exact asta: fiecare notă este o bucată din lumea mea interioară.”

📅 Nu ratați!

Notează în calendar: 1 mai 2026. Atunci Szinesztézia pornește din nou la drum, disponibilă în întreaga lume cu un singur clic.

Urmărește canalele sociale ale trupei Stonecrops și site-ul Stonewell Productions – după lansarea digitală sunt planificate și mai multe anunțuri interesante.

Rock’n’roll-ul n-a murit – doar și-a cultivat simțuri noi. Ascultă culorile, simte sunetele. Cu Stonecrops, oricine poate fi sinestezic.

---

Emailul serviciului de presă Stonewell Productions:
sajto@stonewellempire.com

Acélból Kovácsolt Örökség: Exkluzív Interjú Schmiedl „Smici” Tamással

Stonewell Productions Exkluzív

Acélból Kovácsolt Örökség

Interjú Schmiedl „Smici” Tamással

A hazai könnyűzene történetében vannak olyan monumentális alkotások és megkerülhetetlen alakok, akik éppúgy tartják a műfaj pilléreit, mint a klasszikus mesterművek a saját korstílusukét. Schmiedl Tamás, azaz Smici pontosan ilyen ikon. A soproni gyökerű Moby Dick zenekar 1980-as alapításával, majd a műfajteremtő, 1990-es Ugass kutya! és az 1991-es Kegyetlen évek lemezekkel ő és zenésztársai nemcsak meghonosították, hanem csúcsra is járatták a hazai thrash metalt.

Smici a hazai thrash metal legendás alakja, a Moby Dick alapító frontembere, énekese és gitárosa. A magyar zenei élet egyik legmeghatározóbb, lassan négy és fél évtizede aktív pillére. Személyesen nagyjából 25 éve, a kétezres évek elején ismertem meg, és számomra azóta is az egyik leginspirálóbb személyiség a szakmában. Kivételes zenei munkássága és emberi hozzáállása generációk számára jelent hivatkozási pontot.

Smici

1. A kezdetek és az önképzés

A nyolcvanas években, amikor indultatok, még nem igazán volt könnyűzenei oktatás itthon, pláne nem a keményebb műfajokban. Hogyan tanultatok meg játszani egy olyan stílusban, ami akkoriban Magyarországon még szinte egyáltalán nem volt széles körben elterjedt?

- A mai generációknak az internet korában, amikor szinte mindenhez hozzá lehet férni, kották, gitáros videós oktatóanyagok, nehéz elképzelni, hogy nem mindig volt ez így. Sőt szinte sehogy, főleg a vasfüggöny idejében. Még a zenéket is nehéz volt beszerezni, ha valakinek a haveri körből sikerült hozzájutni német vagy amerikai metal vagy thrash zenékhez vagy külföldről behozni egy-egy albumot, akkor az kézről kézre járt. Többnyire hallás után, füllel szedtük le a riffeket, a szólókat és sajátítottuk el a műfaj lényegét és jellemzőit. Emlékszem az egyik havernak volt egy olyan hordozható, talán MK-27 vagy valahányas kazettás magnója, amivel le lehetett lassítani a zenét és így könnyebb volt a hangokat kihallani. Igaz a lassítás miatt mélyebb lett a zene és le kellett hangolni hozzá a gitárt, de mégis könnyebb volt, sokat segített. A hazai kedvenc zenekaraink koncertfelvételeiről a közönségzajból próbáltuk kiszűrni, kihallani, hogy mit játszik a zenekar és később bebizonyosodott, hogy elég jól sikerült, de lehet vagy ezerszer meg kellett hallgatni. Nem volt egyszerű így új dolgokat tanulni, mindenképpen lassabban ment, mint manapság, de megvolt ennek is szépsége és haszna! A fülünk, hallásunk például sokat fejlődött.

2. A színpadi jelenlét

Magam is voltam jó pár koncerteteken – volt, hogy rajongóként a küzdőtéren, és volt, hogy ti a nagyszínpadon, mi pedig egy másikon léptünk fel ugyanazon a fesztiválon, de sosem hagytam ki a bulitokat. A színpadi jelenlétet ma sem nagyon oktatják, (bár én jelenleg épp ezen a területen is mentorálok fiatalokat). A ti időtökben voltak „önjelölt öregek”, akiktől el lehetett lesni ezt a fajta kiállást, vagy inkább a nemzetközi nagyok vidóiból tanultatok?

Példaképekből mindig akadt bőven, régen és most is, hazai és nemzetközi szférából egyaránt, akiktől rengeteg mindent lehet tanulni és magadba szívni. Mi magunk is zenerajongók vagyunk és inspirálnak minket a jó zenék és zenészek, előadók. Nyilván van aki a személyiségéből adódóan vagy a vele született rátermettség révén könnyebben feltalálja magát a színpadon, de meg is lehet szokni, alkalmazkodni és rengeteget tanulni, fejlődni. Ha jönnek a sikerek és érzed a közönség támogatását, akkor ahogy nő az önbizalom, úgy jönnek a dolgok maguktól. Néha egész őrültségekre is képes az ember, hogy nem ismersz magadra. Az biztos, hogy a színpadon átszellemülsz egy más tudatállapotba kerülsz.

3. Az ember és a frontember

Mivel többször beszélgettünk személyesen is, nem tudom figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy az egyik legkedvesebb ember vagy, akit valaha megismertem. A színpadon viszont kemény vagy, mint az acél. Ez egy tudatos „színpadi szerep”, vagy a személyiségednek egy olyan oldala, ami ott tudsz megmutatni igazán?

Na ez az az átszellemülés, amit az előbb említettem. Nem kifejezetten tudatos, inkább ösztönös. Megtanultam, hogy néha fontos mosolyogni is, ha az emberek szívét is meg szeretnéd hódítani, de ez a műfaj megkíván egy szigorű előadásmódot, mert nem lesz hiteles a mondanivaló. Sokan, akik csak az albumainkat hallgatva a hangom alapján ismernek, sokszor azt hiszik egy emberevő vadállat vagyok, aztán amikor személyesen találkozunk és beszélgetünk rádöbbennek, hogy egy kenyérre kenhető barátságos ember vagyok.

4. A tanítás művészete

Tudom, hogy hosszú évekig tanítottál is – nem egy barátomat is oktattad, akikkel akkoriban együtt zenéltem. Ez egy rendkívül értékes és nemes dolog. Magam is azt vallom, hogy a hivatalos zeneiskolai oktatás nem pótolja azt, amit egy színpadi tapasztalattal rendelkező előadótól tanulhat egy ifjú tehetség. Hogyan jött a tanítás ötlete, és jelenleg is foglalkozol még vele? Van olyan tanítványod, akit kiemelnél a rendkívüli sikerei vagy a figyelemre méltó fejlődése miatt?

Nyilván a tanítás egyfajta munka és az ember azért dolgozik, hogy pénzt keressen vele és ha már van egy ilyen tudás a birtokodban, akkor inkább ezzel, mint lapátolással vagy zsákcipeléssel foglalkozz, hiszen egy gitárosnak vigyázni kell az ujjaira és a zeneoktatás ideális kiegészítő tevékenységnek tűnt. Emelett természetesen jó érzés átadni a tudásodat, látni mások fejlődését, de kapcsolatok, barátságok is alakultak ki a gitárórák révén. Szóval elkezdtem és megszerettem! Nagyon sokág csináltam és voltak időszakok, amikor rengeteg tanítványom volt, aztán annyira megsokasodtak a teendőim, a zenei tevékenységemhez fűződő feladatok és munkák, hogy abba kellett hagynom, nem volt rá időm és energiám se maradt. Azonban teljesen nem maradt ki az életemből, mert a fiam Balázs vette át tőlem a stafétabotot, már régóta ő adja a gitárórákat. Sokan lettek az akkori tanítványokból zenészek, akik a mai napig aktívak, mindenkit nem tudok felsorolni, nem is mindenkiről tudom, hogy mi van vele manapság, de pár név, aki hirtelen eszembe jut: a Dalriadából Matyi (Németh-Szabó Mátyás) vagy Paduts Laci aki a Sunscreen-ben, ma a Grunge Acousticban zenél vagy Kovács Geri (Beton Hofi) Bércesi Dani (Pair o' Dice)

5. Apának és mentornak lenni

Néhány próba erejéig volt alkalmam együtt játszani a fiaddal, Balázzsal is (aki végül nem a mi zenekarunkban kötött ki). Őt is te tanítottad? Apaként milyen érzés a saját gyermeked mentorának lenni? Okozott ez bármikor konfliktust? Érzelmileg hogyan éltétek meg a közös zenei utat?

Csodálatos dolog amikor a fiadban magadat látod viszont, amikor őt is azok a dolgok érdeklik, ami téged. Eltelt egy kis idő, amíg a zenész véna megmutatkozott, amit én mindig is vártam és reméltem, de soha nem erőltettem. Sok mindent mutattam neki gitáron is, but inkább a szemléletet próbáltam átadni, mitől lesz valami érdekes, jó és profi. Dalszerzésben is igyekeztem átadni a tapasztalatokat, hogyan gondolkodjon, mitől működik egy dal igazán. Jó tanítványnak bizonyult, azóta már bizonyított gitározásban és dalszerzésben is! Jól tudunk együtt dolgozni, nincs generációs probléma. Ez sok más zenekarban is működik, persze nem mindig értünk mindenben egyet, de ez így van rendjén. Meg tudjuk beszélni vagy elfogadni a másik elképzelését, véleményét.

6. Generációk és média

Amikor a kétezres években személyesen megismertelek, már vagy 20 év állt a hátad mögött... hihetetlen belegondolni, hogy azóta eltelt újabb 25 év! Mennyit változott a média és az iparág ez idő alatt? Mennyire volt nehéz alkalmazkodni, és követni a különböző korszakok változásait?

45 év nagyon hosszú időszak és az idővel minden változik és muszáj alkalmazkodni, akár nehéz akár nem! Az új dolgok sokszor nem megnyugtatóak, nem is mindig szimpatikusak, azért is mert ismeretlen. Újratervezést igényelnek, új dolgokat kell megtanulni és nem tudod hogyan boldogulsz majd vele. Én mindig próbáltam alkalmazkodni és felvállalni a kihívásokat, úgy érzem nem ragadtam le a múltban. Fontosnak tartottam az "életben maradáshoz" az új dolgok befogadását és elsajátítását.

7. Üzenet a jövőnek

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik most veszik először a kezükbe a gitárt?

A zenélés nagyon jó dolog, sokat ad az élethez, a boldogsághoz. A gitár egy csodás és gyönyörű hangszer, kezdetben sok kitartást kíván, hogy eljuss arra a szintre, amikor már élvezni tudod a saját játékodat, de ha megszereted, az általában egy életre szól. Fontos, hogy tanuld meg jól behangolni a gitárt és ha kézbe fogod, mindig az legyen az első dolgod! A legegyszerűbb dolgokkal kezdj és azokat próbáld precízen, tisztán eljátszani! Egy boci-bocit se midegy, hogyan játszol el! A tempó nagyon fontos, ezért már az elején próbálj közbe-közbe metronómra gyakorolni, hogy kialakuljon a pontosság iránti érzék.

8. A végszó

Végezetül: Te is azt vallod, hogy a rock örök és elpusztíthatatlan?

Mindig is vallottam és hittem benne, de a mai világ fejlődési irányát látva néha elbizonytalanodom... de hogy jobban értsd mire gondolok, a rock valamilyen formában biztos lesz, az érzés, a lázadás, mindig ott lesz a zenében, de könnyen lehet, hogy már nem gitárokkal fogják játszani... A mi életünkben viszont még biztos kitartanak a gitárok!

Egy Korszak Lenyomata: Zárógondolatok

Smici gondolatai hűen tükrözik azt a fajta fegyelmezett, már-már klasszikus zenészeket idéző alázatot, amellyel a hangszeréhez, a szakmájához és a közönségéhez viszonyul. Egy olyan korban, ahol a zene sokszor eldobható fogyasztási cikké válik, a Moby Dick frontembere emlékeztet minket a kitartás, a hallás utáni tanulás és a hiteles színpadi jelenlét felbecsülhetetlen értékére.

Akár a thrash metal aranykoráról, akár az új generációk – köztük saját fia, Balázs, vagy a hazai könnyűzene ma már ismert alakjai – mentorálásáról van szó, életműve ékes bizonyítéka annak, hogy a zene iránti szenvedély generációkon átívelő örökség. Lehet, hogy a lázadás új formákat ölt, de amíg ilyen kaliberű, valódi acélból kovácsolt alkotók adják tovább a lángot, a rock szellemisége valóban elpusztíthatatlan marad.

Atomm

Thomas Stonewell

„Nem beolvadni akarok, hanem robbanni” – Exkluzív riport Oli Steellel, a Stonecrops frontemberével

„Nem beolvadni akarok, hanem robbanni”

EXKLUZÍV INTERJÚ OLI STEELLEL

Hivatalosan is bejelentjük: szerződtünk a Stonecrops zenekarral, mostantól a Stonewell Productions képviseli őket!

Ez egy riport a Stonecrops frontemberével, Oli Steellel. Ismerjétek meg közelebbről a formációt, akikkel közösen indítjuk be a falakat rengető blues-rock úthengert.

Kérdez: Atomm   |   Válaszol: Oli

A hang és a stílus

Oli, őszintén... 2026-ban, amikor minden a gépi alapokról meg a TikTok-loopokról szól, te kiállsz a színpadra, és olyat énekelsz, hogy megreped a vakolat. Valódi csoda ez a rock-blues vonal egy ilyen ifjú hölgytől. Hogyhogy ezt az utat választottad, a falakat rengető blues-rockot, és nem azt, amit a legtöbb korabelid?

Oli:

Számomra a zene mindig is arról szólt, hogy ne olvadjak be, hanem robbanjak. Már gyerekkoromban sem akartam olyan lenni, mint a többiek, a ruháimat átvarrtam, díszítettem, szétvágtam, festettem… minden apró részlettel azt üzentem: én nem követek senkit, én teremtem a saját világom. A rock és a blues pont ezt adja: minden hang, minden torzítás, minden sikoly dühből, szenvedélyből fakad, és mindenki érzi, amikor a falak repednek tőle.

A dühöm nem destruktív, hanem életet ad a hangomnak, az energiámnak, mindennek, amit kiadok magamból. Én nem akarok beolvadni, és nem érdekel, ki mit gondol. Minden mozdulatom, minden hangom azt üzeni: itt vagyok, ez vagyok és ha nem tetszik, nézz máshova…

És a dalszöveg… az számomra legalább annyira fontos, mint maga hang. A mostani stílusokban minden szar össze van mixelve, és gyakran egy négykézláb gondolatmenet sincs a sorok mögött. Ha el kellene mondanom, miről szól az épp hallott dal, sokszor nem tudnám, mert csak 2–3 szót ismételnek, ami rímel egymással, a közönség könnyen megtanulja, és senki nem gondolkodik. Én viszont szeretek gondolkodni, sőt, túlgondolni dolgokat, és azt akarom, hogy a hallgató is kapjon valamit, ami nem csak a fülét, hanem az agyát és a szívét is megérinti.

A gyökerek & A kémia

Mesélj kicsit a kezdetekről. Hogyan indult el a Stonecrops sztori, és mi volt az a legelső szikra vagy közös élmény, ami után azt mondtátok: "Igen, ez az a vintage hangzás, amit keresünk"? Nagyon átjön az egység a felvételeken. Hogyan alakult ki a mostani felállás? Kellett hozzá sok "keresgélés", vagy viszonylag hamar egymásra találtatok azokkal a srácokkal, akikkel most vibrál a színpad?

Oli:

Ez nem az első banda, amiben énekelek, de az irány mindig is erre a nyers, vintage hangzásra és energiára mutatott. Az első próbálkozás az Old School Experience volt, ahol feldolgozásokat játszottunk, Jimi Hendrix, Creedence Clearwater, Black Sabbath, Beatles… aztán a banda szétment. A dobos visszatért gitárhoz, és duóban folytattuk, Steelwings néven.

Ekkor kezdtem el kísérletezni saját dalokkal, és amikor már három nóta összeállt, 2016-ban megszületett a Stonecrops, kiadva néhány feldolgozást és három saját dalt Beginnings címen. Eleinte még duóként működtünk, majd csatlakozott hozzánk a ritmusszekció, és ekkor kezdett igazán életre kelni a banda hangzása. Innen indult a Várj lemez, majd a Szinesztézia.

A COVID alatt megszületett a Fényéhség, egy konceptalbum, ami egyszerre tükrözi az akkori problémákat és az emberiség örök küzdelmeit: háborúk, elidegenedés, párkeresés, életcélkeresés, élet és halál. A lemezt bakeliten adtuk ki, és kézzel fogható, olvasható sztori is tartozik hozzá, hogy ne csak hallgasd, hanem érezd és láthasd is a történetet.

A tagcserék persze folyamatosak voltak, és a ritmusszekció többször változott, mire eljutottunk a jelenlegi felálláshoz. A gitáros és én vagyunk a banda alapkövei.

"A dühöm nem destruktív, hanem életet ad a hangomnak, az energiámnak, mindennek, amit kiadok magamból."

Az alkotás

Mi nálatok a dal-szerzési mechanizmus? Egy dögös riffből indul ki minden a próbateremben, vagy te hozod a szövegeket/dallamokat, és köré építitek azt a masszív zenei falat?

Oli:

Nálunk a dal-szerzés sosem egy szabály szerint megy, és épp ez a legjobb benne. Van, hogy egy dögös riff születik meg, és arra építjük fel a teljes dal falát. Máskor az egész instrumentális dal összeáll, de még nincs konkrét szöveg, és hirtelen bevillan valami kép a fejemben, akkor leírom, és onnantól már minden darab a helyére kerül.

Néha nekem jön egy akkordmenet, ráhúzom a szöveget, és a gitáros megbolondítja valami riffel, ami teljesen új irányt ad. A próbateremben pedig mindenki hozzátesz egy kis fűszert a saját világából, és ebből lesz az a masszív, élő fal, amit a közönség hall. Ez a folyamat sosem kiszámítható, de pont ez az, ami izgalmassá és igazán Stonecropsossá teszi a zenénket.

A közönség

Ha körbenézel a koncerteken, kiket látsz az első sorokban? Meglepődsz néha a korosztályon, vagy pont azt a réteget éritek el, akiket célba vettetek?

Oli:

Hát, nem a legfiatalabbak állnak az első sorokban, és ez néha elszomorít. De nem adjuk fel, van még remény. Mi nem célozunk meg senkit konkrétan, nem egy korosztálynak játszunk. Mindenkit megszólítunk, akit elérünk az marad, figyel, átérzi, osztozik az érzésben, és pontosan ez a lényeg. Nem számít, hány éves vagy, ha a zenénk megfog, már részese vagy a történetnek.

Hamarosan érkezik: Moving in Circles

Moving in Circles

Ep by: Oli Steel

METAADATOK

Műfaj: Alternative Rock / Blues
Nyelv: English
Megjelenés dátuma: 2026. április 07.
Kiadó: Stonewell Productions
Szerzői jog: © 2026, Oli Steel
UPC/EAN: 5063960008832

Nézd meg a promót!

A stúdiómunka

A Moving in Circles EP-n hallatszik, hogy nem "túlszerelt", steril anyag lett, hanem van benne egyfajta élő lélegzés. Mennyire volt cél nálatok, hogy megőrizzétek a stúdióban azt a nyers energiát, ami a koncerteken is megvan?

Oli:

A Moving in Circles EP egy mini koncert volt számunkra. Nagyon dolgoztunk azon, hogy a négy dal összefolyjon, hogy amikor először hallod, ne tűnjön fel, hol ér véget az egyik, és hol kezdődik a másik. Innen jön az a nyers, élő feeling, mert egyben vettük fel, egyszerre, körben állva… tényleg, moving in circles.

Ez más albumoknál is ugyanígy van: a hangszereket egyszerre vesszük fel, mert csak így jön át az az élet, az energia, ami igazán mozgat minket, és ami nem vesz ki semmit a dalokból. Ezért sem szeretjük a túl steril, túlszerelt anyagokat - nem tudnám jól érezni magam egy olyan lakásban sem, ahol még a „fing is szögre van akasztva”, bocs, de ez a legtalálóbb példa. (Háhá)

A zene is ilyen: maradjon benne a lélek, essen jól benne maradni, és érezzem, hogy itt minden hang, minden rezdülés él és lélegzik.

Szövegvilág

Miről mesél nekünk a Moving in Circles? Vannak benne visszatérő szimbólumok vagy személyes történetek, amiket fontosnak tartasz megosztani a hallgatókkal?

Oli:

A Moving in Circles-ben van düh, félelem, tenni akarás, és az a bizonyos „baszok a világra” érzés is. Nem szeretném túlmagyarázni, a dalokat meg kell hallgatni, és mindenki maga dönti el, mit üzen neki. Ez a lényeg: nyers, őszinte, és mindenkiben mást indít el, de ha figyelsz, érzed, hogy nem hazudtunk semmit.

Példaképek és inspiráció

Ha választanod kellene három olyan előadót (akár a múltból, akár a jelenből), akik a legnagyobb hatással voltak a te énekhangodra és előadásmódodra, kik lennének azok?

Oli:

Ez talán a legnehezebb kérdés az egészből. Szerintem az inspirációk időszakokból jönnek: mindenhonnan, mindenkitől egy kicsi, de konkrét példakép, akit 100%-ban követnék, nincs. A Beatlesből vettem át bizonyos dallamvilágot, a Pink Floydból a hangulatokat. Chris Cornell hatalmas hatással volt rám, Corey Taylor sokszínűsége… ahogy a melodikus dallamokat és az ordibálást random váltogatja, az zseniális.

A modernebb előadók közül Taylor Momsen a kedvencem, mint korombeli énekesnő: semmi cukormáz, ez vagyok én, ha tetszik, jó, ha nem, mehetsz tovább. És persze a Creedence Clearwater Revival, Doors, Zeppelin.. is sokat rakott hozzá a stílusomhoz és a feelinghez. Szóval igazából ez egy megválaszolatlan kérdés, mert minden pillanatban más arcát látom az inspirációnak.

A jövő

Most, hogy az EP kikerül a világba április 7-én, mi a következő lépés? Van már készülőben egy nagylemez, vagy most inkább a turnézásra és a közönséggel való találkozásra fókuszáltok?

Oli:

Ez baromi nagy falat volt, hogy a fejemet adtam az angol szövegek írására, de elkezdtük, csináljuk. Nagy mérföldkő, mert így sokkal több embert tudunk megszólítani, és többen értik majd, miről éneklek valójában. Bár volt rá visszajelzés, hogy néhányan (külföldiek) megvették a lemezünket, fogalmuk sem volt, miről szólnak a dalok, de ettől függetlenül nagyon tetszett nekik, ez is mutatja, hogy a hangulat és az energia önmagában is működik.

Nemrégiben írtunk egy új dalt, érdekes témával, és a fejemben már klip is van hozzá. Ezt szeretnénk stúdióba vinni. Emellett hamarosan összedobunk egy szezonnyitó koncertet Marosvásárhelyen. Célunk, hogy minél több színpadon megforduljunk, olyan emberekkel találkozzunk, akik ugyanazzal a nyers, élő energiával működnek, mint mi. A turnézás, a közönséggel való találkozás és az új dalok kiadása mind része annak, hogy a Stonecrops élő és lélegző maradjon.

Egy dolog már most biztos a közös munka kapcsán: Sokat fogtok még erről a tehetséges erdélyi bandáról hallani!

79 éves korában meghalt Nádasdy Ádám, költő, műfordító

Kép forrása: Most Hír

In Memoriam Nádasdy Ádám

1947 – 2026

Mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító. A magyar irodalmi élet egy olyan kiemelkedő alakját veszítettük el, akinek szavai, fordításai és szellemisége pótolhatatlan űrt hagynak maguk után.

Munkássága generációknak mutatta meg nyelvünk és az angol irodalom rejtett mélységeit. A StArt Kiadó közössége tisztelettel és hálával adózik életműve előtt. Emlékét és alkotásait megőrizzük, szellemi öröksége mindannyiunk számára példaértékű marad.

A StArt Kiadó csapata

Animal Cannibals – 35 év túlélés, önazonosság és evolúció

Animal Cannibals – a színpadon is otthon

„Mi vagyunk a közönségért”

Ricsipí és Qka MC az útkeresésről, a hitelességről és a túlélésről

Kérdez: Thomas Stonewell (Atomm)

(Atomm)

Kevés olyan formáció van Magyarországon, amely nemcsak végigélte, hanem át is élte a hazai hiphop teljes történetét – a kazettás korszak amatőr lendületétől a streamingplatformok uralta iparig. Az Animal Cannibals 1989-ben, két középiskolásként indult, amikor a rap még újszerű hobbinak számított, és a rendszerváltás bizonytalanságában senki sem osztott menedzsment-tanácsokat. Qka MC és Ricsipí azóta is töretlenül, mosolyszünet nélkül csinálják. Nem a trendek után futva, nem a reflektorfényért, hanem mert – ahogy ők mondják – „olyan Yo dolog dalokat írni”, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni. A Stonewell Productions számára készült interjúban a duó őszintén beszél az ösztönös kezdetekről, a tudatos építkezésről, a mai zeneipar kihívásairól, és arról, hogy mit jelent harminc év távlatából is ugyanazzal az alázattal színpadra állni.

---

1. Amikor elindultatok, volt-e bármilyen tudatos stratégiátok, vagy csak mentetek ösztönből – és mikor jött el az a pont, amikor már muszáj volt „okosan” gondolkodni?

Qka MC: Mi 1989-ben lettünk középiskolások, és ebben az évben jöttünk rá egyik pillanatról a másikra, hogy a zene szeretete és a Rap újszerűsége remek hobbi lehetne egy bandát alkotva. A rendszerváltást átélve nem volt senki előtt igazán komoly marketinges, azaz a mi esetünkben ön-menedzselési minta. Így maradtak az ötletek, a lehetőségek, azaz az ösztön. Mikor összejött egy kazettányi (60 perces) dalcsokor, akkor elneveztük albumnak. Készítettünk neki saját gyártású borítót, és otthoni sokszorosítással elkezdtük terjeszteni minden létező csatornán. A bevételt pedig tudatosan visszaforgattuk, hogy az újabb dalaink még jobb feltételekkel készülhessenek. Ismeretlenül azt is tudtuk, hogy nem nagyon hívnak fellépni minket, így a saját bulikra is mi béreltük a helyszínt, készítettünk plakátokat és árultuk a jegyeket. Az a pár száz ember nekünk a Világot jelentette, és színpadi rutinhoz is segített. 1992-től éreztük úgy, hogy már-már hozzuk azt a minőséget, amivel lehet keresnivalónk a lemezkiadóknál is, így tudatosan „építettük” magunkat tovább ebbe az irányba. Mi magunk vittük be a demóinkat és mi tárgyaltuk le az előszerződésünk/megjelenésünk részleteit. Azóta is, kisebb-nagyobb külső segítség nélkül mi magunk intézzük a dolgainkat, valósítjuk meg ötleteinket, vagy épp válaszolunk riporteri kérdésekre.

2. Mi volt az a döntés a pályátokon, ami akkor jónak tűnt, de utólag visszanézve máshogy csinálnátok?

Ricsipí: Semmit sem bántunk meg! Úgy gondoljuk, hogy minden hiba és rossz döntés kellett ahhoz, hogy ott lehessünk, ahol vagyunk. Természetesen lehettünk volna sokkal sikeresebbek anyagilag, szakmailag, de az valószínű olyan kompromisszumokkal járt volna, amit mi nem szerettünk volna bevállalni. Általában minden döntésünket kellően megfontoljuk, és a komolyabb dolgokat közösen, alaposan átbeszéljük. Bár szeretünk más hibáiból tanulni, az sem gond, ha néha tévedünk valamiben. A lényeg, hogy az ember mindig csináljon valamit: alkosson, koncertezzen, tervezzen. Abból nem lesz sok minden, ha az ember csak várja a csodát. Tenni kell, menni kell!

3. Hogyan változott meg bennetek az alkotás öröme azzal, hogy a zeneipar egyre inkább számokról, algoritmusokról és platformokról szól?

Qka MC: Magas labda, de „Minden változik, a lényeg nem”. Az alkotási kedv iszonyatosan motiváló a mai napig. Sőt. Mi nem könnyítjük meg ezt a folyamatot a mesterséges intelligenciával, inkább szigorúan ügyelünk arra, hogy ne ismételjük magunkat sem hasonló gondolatokkal, sem szófordulatokkal, de akár szavakkal sem, mert az elkényelmesít. Nem szerettünk sohasem a trendeknek megfelelni, és hiszünk az egyediség erejében. Nem megyünk csak a nézettségért, vagy rajongói bázis növeléséért olyan tévés produkciókba, amiket nem érzünk önazonosnak. Tudatosan nem a bulváros megnyilvánulásainkról azonosít minket a közönség, hanem a dalainkkal. Ez csupán elhatározás kérdése volt a kezdetektől. Igen, a Világ változott, és mi is igyekszünk lépést tartani a kötelezőnek mondott platformokon való jelenlétünkkel, de oda is egyedi és inkább a zenéinkhez/munkásságunkhoz köthető tartalmakat megosztani.

4. Volt olyan korszak, amikor komolyan felmerült bennetek, hogy „ennek itt vége”? Mi tartott mégis pályán?

Ricsipí: Már a kezdeti időszakban, tehát még a Takarítónő előtt is megdumáltuk, hogy bármi legyen, annyira Yo dolog dalokat írni, hogy mi ezt akkor is csináljuk, ha nem futunk be. De miután jött a siker, ez a dolog csak még jobban értelmet nyert: most már csakazértis folytatni fogjuk, függetlenül attól, hogy az éppen aktuális szerzeményeink 100 vagy 100 ezer embert érdekelnek. Egyébként szerencsére sohasem kerültünk nagy völgybe. 2000 körül, 5 évig tartó brutális menetelés után egy picit szusszantunk kábé másfél évet, de aztán sokkal nagyobb erőbedobással lódultunk neki az utunknak. Sohasem voltunk annyira népszerűek, mint a mostani top rap előadók, vagyis mi sohasem tudtunk volna megtölteni egy 15 ezer fős arénát. Tehát, nekünk a népszerűségvesztés vagyis inkább a kisebb reflektorfény nem volt zuhanás, maximum két lépcsővel lejjebb léptünk. Nekünk kábé hat évünkbe került, amíg megismert minket az ország. Manapság pár hét/hónap alatt szupersztár lehet bárkiből. Onnan pedig általában már csak lefelé vezet az út. Nagyon magasról lehet csak nagyot esni.

5. Mit jelent ma számotokra a „siker”? Ugyanazt, mint 20–25 éve?

Qka MC: Számtalan siker vesz körbe minket nap, mint nap, de ilyenkor az ember csak a kiemelkedő sikereket hajlamos elővenni. Persze, ha van. Nekünk 31 éve sikerült kiadnunk az első albumunkat, azóta sikerült ugyanabban a felállásban, mosolyszünet nélkül együtt maradnunk. Sikerült a dalainkkal számtalan helyre és emberhez eljutni. Sikerült a munkánkból normális egzisztenciát teremteni, családot fenntartani. A mai napig az visz előre minket a fellépéseinken, hogy nem a színpad és közönség nagyságát nézzük, hanem azt, hogy mind a jelenlévők, mind a szervezők arcán és hangján elégedettséget érezzünk. Mi ebben mérjük a sikerességet és talán abban is, hogy sem szakmai sem emberi vitában nem állunk senkivel.

6. Hogyan lehet úgy megújulni, hogy közben ne váljon az ember saját maga paródiájává?

Ricsipí: Bár nem mindig látszik, de azért a mi dalszövegeink is komolyodnak egy kicsit évről évre. Azzal, hogy igyekszünk kipróbálni minden olyan dolgot, amit korábban még nem, azzal egész jól frissen tudjuk tartani magunkat. Elég kritikusak vagyunk a saját dalainkkal szemben, ezért csak olyat engedünk ki a kezünk közül, amit mindketten alkalmasnak tartunk arra, hogy a nagyérdemű elé tárjuk. Másfelől pedig nem szabad túl komolyan venni a világot, és a világon belül magunkat sem. Szerencsére még mindig dőlnek a fejünkből az olyan ötletek, amelyek csak a megvalósításra várnak. Továbbra is szeretnénk olyan számokat alkotni, amelyekkel tudunk újat mondani.

7. Mit tanultatok a közönségetektől az évek során – és mit tanultatok saját magatokról?

Qka MC: Bocsánat, hogy újra magamtól idézek, de „Mi vagyunk a közönségért, és nem a közönség értünk” (Északon, délen… a szerk.). Ennek egy fontos alapszabálynak kellene lennie mindenki számára, aki egyszer is a színpadra merészkedik. Alázat és kőkemény munka. A közönségtől kapott figyelem ösztönözzön, hogy még több munkát tehessünk bele a saját előadásunkba. A pillanatnyi energiaáramlást irányítani kell és megszolgálni, és nem elvárni a tapsot és a rajongást. Mi úgy szoktunk fogalmazni, hogy nem rajongóink vannak, hanem olyanok, akik szimpatizálnak a személyiségünkkel és energiáinkkal. Kitartanak mellettünk a velünk együtt érők, és már gyerekeiket is hozzák magukkal, hogy ők is kapjanak az Animal Cannibals hangulatból. Mi azt tanultuk, hogy nagyra értékeli a közönség az őszinteséget, a spontaneitást, a nem bántó humort, ami lehet akár önirónia is, de legfőképp a közvetlenséget, az elérhetőséget. Válaszolva a kérdés második felére is, amit mi alapvetésnek gondolunk, az valóban működik, és lehet, hogy pont ez a hosszútávúság egyik összetevője.

8. A mai fiatal előadók sokkal gyorsabban kapnak figyelmet, de sokkal gyorsabban el is tűnnek. Szerintetek mi az, amit ti ösztönösen jól csináltatok, és ma tudatosan kellene tanulni?

Ricsipí: A világ teljesen megváltozott az elmúlt 30 év alatt. Nagyon felgyorsult minden. Viszont az továbbra is érvényes, hogy mindenki úgy éljen (és ez most nem csak a művészekre vonatkozik), hogy szeresse azt, amit csinál! Lássa meg mindenki az élet apró szépségeit és találja meg az örömöt! Azzal, ha folyamatosan kritizálunk, elégedetlenkedünk, károgunk, nem csak másoknak, de nekünk sem lesz jobb. A negatív energiákat is át kell alakítani pozitívvá. Tudom, ez most egy picit ezoterikusan hangzik, de tényleg true! Én például a minden osztályfőnöki órán első osztálytól a tizenkettedikig óránként 2-3 szólást-mondást átbeszélnék a diákokkal. Az emberiség pár ezres történetében rengeteg, könnyen megtanulható és nagyon hasznos „bemondás” született, amelyek többsége kiállta az idő próbáját. Ha az alapok megvannak, akkor arra sokkal könnyebb építeni. Mi abban hiszünk, hogy az igazi élet a képernyőkön túl van.

9. Ha most indulnátok nulláról, ebben az AI-vezérelt, streaming-alapú világban: mihez nyúlnátok először – és mit hagynátok teljesen figyelmen kívül?

Qka MC: Nehéz kérdés, mert nem most indulunk a nulláról. Biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy, ahogy anno, most is felmérnénk az erősségeinket és a lehetőségeinket, és önerőből igyekeznénk elérni a céljainkat. Anno cél volt egy kiadónál megjelent album, egy komolyabb videóklip, egy markáns megjelenés, de ma már nem ezek a prioritások, úgyhogy azoknak megfelelve alakítanánk mindent. Más név, más szimbólumok, más tartalom, más tálalás, más marketing. Érdekel minket is, hogy mit tudunk a mai szemléletből átültetni, de azzal tisztában vagyunk, hogy nem a mai fiatalok tartalomfogyasztásának kell megfelelnünk.

10. Van-e olyan dolog a zeneiparban, amit ma már kifejezetten károsnak láttok, de régen természetes volt?

Ricsipí: Eleve, hogy „iparnak” nevezzük, az már nem biztos, hogy Yo irány. Bár tudjuk, hogy ez csak egy gyűjtőfogalom, de mégis azt vettük észre, hogy az évek alatt a művész csak egy eszköz lett arra, hogy profitot termeljen. A mondanivaló, az üzenet sokszor másodlagos, harmadlagos. A zene értéke lecsökkent, mindenki természetesnek veszi, hogy van. Van, szinte végtelen mennyiségben. És ennek a nagy mennyiségnek köszönhetően sajnos egyre több az olyan alkotás, aminek a nívója megkérdőjelezhető. Amivel alapjában nem is lenne gond, addig a pillanatig, amíg a minőségi alkotások túlsúlyban vannak. Ez azonban már megkérdőjelezhető. Mivel mindenki számára elérhető a technika az alkotáshoz és a publikáláshoz, megszámlálhatatlan mennyiségű új dal keletkezik. Ezek minden szűrő nélkül ráömlenek a hallgatókra, és könnyen elképzelhető, hogy ebben az óriási médiazajban az igazán Yo alkotások sohasem jutnak el az új generációkhoz.

11. Mit jelent számotokra ma az „őszinteség” egy dalban? Ugyanazt, mint régen?

Qka MC: Ez egy műfaji sajátosság. A RAP szövegcentrikus műfaj, amely ritmusos beszédhanggal és annak tartalmával igyekszik gondolatokat közvetíteni, nem míves hangszíni virtuózitással. Ez akkor válik hitelessé, ha valóban elhiszi a hallgató, hogy az előadó saját gondolatait kapja. Hamar kiderül, ha hamis a kép. Nálunk minden dal és album egy-egy korlenyomat a minket körülvevő világról, és a saját életszakaszunkról. Őszintén és viccesen látjuk a saját korunkat, a szülői szerepünket, de azért rendre vannak komoly pillanataink is a dalokban a kezdetektől.

12. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalni: mi az, amit a túlélésről megtanultatok ebben a szakmában?

Ricsipí: Béke, egység, tisztelet és buli!

---

Az Animal Cannibals története nem csupán egy zenekar története – hanem egyfajta útmutató arról, hogyan lehet úgy megmaradni a szakmában, hogy közben az ember önmaga marad. A kezdeti ösztönösség, a saját kezűleg sokszorosított kazetták, a magunk szervezte koncertek mind annak a mentalitásnak a részei, amelyet ma már „márkának” hívnánk, de náluk ez soha nem volt marketingfogás. Egyszerűen így működtek, így működnek ma is. A zeneipar gyorsuló gépezetében, ahol a pillanatnyi sikerek gyakran feledésbe merülnek, ők továbbra is hisznek abban, hogy a közönség nem rajongó, hanem társ a buliban. Az alázat, a humor, a következetes munka és a közös nevező – a rap szeretete – tartotta őket egyben három évtizeden át. Ahogy ők mondják: „nem a színpad és közönség nagyságát nézzük, hanem azt, hogy elégedettséget érezzünk”. Talán éppen ez a fajta belső iránytű az, ami ma a leginkább tanulandó lehet azok számára, akik most lépnek a pályára.

A beszélgetés után az ember azt érzi, hogy az Animal Cannibals nemcsak a rap történetének részei, hanem maga a hiphop szellemiség élő emlékeztetői: ahol a szöveg számít, a buli közös, és a tisztelet alap. Nem a nézettségért, nem a trendekért – hanem azért, mert egyszerűen annyira „Yo dolog” csinálni.

Thomas Stonewell (Atomm)
www.stonewellart.com

© Stonewell Productions — interjú: Thomas Stonewell (Atomm)

Mutasd meg, ki a kedvenc mesehősöd – és nyerj mesés díjakat!

🎨 Alkotok & Jelentkezem! ✨

🎨 Mesés Alkotópályázat 🖌️

✨ Nem csak rajz! Festmény, krétarajz, bármilyen kreatív alkotás ✨

🎭 Rajz, festmény, kréta, kollázs, vegyes technika – bármit alkothatsz, ami a kedvenc mesehősödről szól! 🎭

⏳ Még ennyi időd maradt

📅 00 nap

⏰ 00 óra

🍭 00 perc

✨ 00 mp

🎁 Minden résztvevő oklevelet és kis meglepetést kap! A legkreatívabb alkotások fődíjat nyernek! 🎁

✨ Alkotok & Jelentkezem ✨

🚀 Így pályázz 3 szuper lépésben

1

💰 Verseny-hozzájárulás: 1000 Ft (Stripe gomb)

2

📧 Küldd el a pályázatot a verseny@stonewellart.com címre

3

🏆 Várd az eredményhirdetést és a mesés díjakat!

🎁 Mesés díjak & elismerések

🏅 Oklevél minden pályázónak

🖌️ Művész csomag + mesekönyv

🌟 Különdíj a legötletesebb technikáért

📸 Kiállítás a Stonewell Art oldalán

✨ Nem csak a rajz számít: értékeljük a festményeket, krétarajzokat, kollázsokat és minden kreatív megoldást! ✨

🌈 Mi a pályázat témája?

Kedvenc mesehősöd – bármilyen vizuális technikával! Használhatsz:

• 🎨 festményt (akril, tempera, vízfesték)
• ✏️ rajzot (ceruza, színes ceruza, filc)
• 🧱 krétarajzot (akár aszfaltkréta, színes kréta papíron)
• 🖼️ kollázst, vegyes technikát, textileket, újrahasznosított anyagokat

Bármely meséből jöhet: népmesék, mesefilmek, könyvek hősei. Engedd szabadon a képzeleted!

✉️ Beküldés menete – tegyél így

🎯 A pályázat lebonyolításához, oklevelek és díjak elkészítéséhez 1000 Ft verseny-hozzájárulás szükséges. Ez nem nevezési díj, hanem szervezési támogatás.

💳 1000 Ft hozzájárulás – Stripe fizetés 💳

✅ A befizetés után ugyanarról az emailről küldd be a pályázatot az alábbi címre:

📧 Küldési cím: verseny@stonewellart.com

🧸 1. A résztvevő adatai

• Teljes név, becenév (ahogy szólítsunk)
• Kor, iskola, osztály
• Lakcím (csak a díjpostázáshoz)

👪 2. Gondviselő adatai

• Szülő neve, email, telefonszám

📸 3. Az alkotás beküldése

A művedet bescannelve vagy jó minőségben lefotózva csatold (JPG, PNG vagy PDF). Akár festmény, krétarajz, kollázs – fotózd le szép természetes fényben!

📧 Email sablon használata 📧

⚖️ Jogi & publikálási tájékoztató

Az alkotás beküldésével a résztvevő és gondviselője hozzájárul, hogy a mű a versenyben szerepeljen, valamint online felületeinken (blog, közösségi média) megjelenhessen a pályázat népszerűsítése céljából.

⏰ Végső határidő: április 30. 23:59 – a visszaszámláló folyamatosan mutatja a hátralévő időt!

🏆 Eredményhirdetés: május közepe, emailben és a stonewellart.com oldalon.

💡 Tippek a szuper alkotáshoz

🎨 Próbáld ki a temperát vagy akvarellt! 🖍️ Krétarajz? Fényképezd le jól! 🌟 Adj neki különleges részleteket! 🏆 Használj textúrákat, kollázst!

✨ A zsűri imádja az egyedi technikákat – bármilyen kreatív vizuális alkotás részt vehet! ✨

🎨 Jelentkezem és alkotok! 🎨

📸 Fizesd be a hozzájárulást, készítsd el mesebeli műved, és küldd el a verseny@stonewellart.com címre!

© 2026 StArt Kiadó – Minden jog fenntartva. Kreatív pályázat fiatal művészeknek.

🌈 Rajz, festmény, krétarajz, kollázs – bármi lehet a te mesés alkotásod!